“A number of porcupines huddled together for warmth on a cold day in winter; but, as they began to prick one another with their quills, they were obliged to disperse. However the cold drove them together again, when just the same thing happened.
At last, after many turns of huddling and dispersing, they discovered that they would be best off by remaining at a little distance from one another. In the same way the need of society drives the human porcupines together, only to be mutually repelled by the many prickly and disagreeable qualities of their nature. The moderate distance which they at last discover to be the only tolerable condition of intercourse, is the code of politeness and fine manners; and those who transgress it are roughly told—in the English phrase—to keep their distance. By this arrangement the mutual need of warmth is only very moderately satisfied; but then people do not get pricked. A man who has some heat in himself prefers to remain outside, where he will neither prick other people nor get pricked himself.”
— Arthur Schopenhauer
„Egy csapat sündisznó összebújt egy hideg téli napon, hogy egymást melegítve védekezzenek a megfagyás ellen. Rövidesen azonban kölcsönösen érezni kezdték egymás tüskéinek szúrását, mire ismét távolodni kezdtek egymástól. Mikor azután a melegedés iránti igényük újra egymáshoz csalogatta őket, a korábbi kellemetlenség megint felmerült, míg végül a kétféle rossz között ide-oda ingadozva meglelték azt a közepes távolságot, amelynél a legjobban érezték magukat. Így hajtja az embereket egymás felé a saját benső ürességükből és egyhangúságukból fakadó társulási igény, de számos ellentétes sajátságuk és elviselhetetlen hibájuk ismét eltávolítja őket egymástól. Az a közepes távolság, amelyet végül is meglelnek, és amely együttlétüket tartósan lehetővé teszi, az udvariasság és a megfelelő viselkedés. Annak, aki ezt a távolságot nem tartja azt be, Angliában mondják: keep your distance!, azaz, tartsd a távolságot! Így azután persze a kölcsönös melengetés iránti igény csak tökéletlenül elégíhető ki, de ennek fejében elkerülhetők a tüskék okozta szúrások is!” (Arthur Schopenhauer)
