Personal challenge – Személyes kihívás

Before I started my blog, like any good intellectual, I did in depth research.  I wanted to know everything about blogs.  I checked out many of them in different categories and my feelings were mixed.  Sometimes I thought I could also do it, at some other times I felt it wasn’t for me – blogging was the game of the younger generation.

Then there was the question of language.  Should I write in English or in Hungarian?  English isn’t my native language and besides writing some personal letters, language courses and online university course assignments, or later work related correspondence, I didn’t do too much of it.  I definitely didn’t learn to write in English and didn’t practice writing enough.  But writing a blog in English would be practice…  As for Hungarian, I always loved the language very much, the grammar, the literature, and writing too.  I even wanted to study it in college, published a few short writings in a newspaper, and often dreamt about writing bigger pieces (especially in my teenage years).  However, since I moved to the USA and English became the main language of communication, writing in Hungarian became scarce: personal letters only and occasional work related writings as for a presentation at a conference or a professional magazine.  But writing a blog in Hungarian would be practice…

After I started my blog, first in English, and later in both languages, maintaining it seemed an enormous task.  I have a full time job.  I love to read.  I love to be out there in nature.  I like gardening.  I have a family and friends.  My son used to tell me “Don’t worry about this blogging too much, don’t worry about the details, just produce some posts.  Regularly.”  Showing up every day for the tasks we are committed to, is very important – I know, I know –but regularity hasn’t happened yet.

Recently, I’ve been reading Jessica Fechtor’s intelligent and warm book Stir: My Broken Brain and the Meals That Brought Me Home about her journey of recovery from her broken brain.  It led me to check out her popular food blog Sweet Amandine.  And, there I found a challenge she did in November of 2012.  She posted on her blog every weekday all month long.  The challenge is the NaBloPoMo – National Blog Posting Month.  It first occurred in 2006 as a month long writing exercise emphasizing discipline.  I decided I will be taking on this challenge (even though I am busy in my work).  I will show up every day in the month of November to post something on my blog.  I will produce new material daily and because there are no length requirements, you might see some longer and some shorter posts here, maybe even in forms I’ve never tried before.  I am a slow writer but I will show up every day.  If you have any ideas on a possible post for me, please let me know – leave a comment or send me an email or a message.  Wish me luck.

Mielőtt elkezdtem volna írni ezt a blogot, mint igazi értelmiségi, mélyreható kutatásokat végeztem.  Mindent tudni akartam a blogokról.  Sok különféle kategóriájú blogot néztem át, s az érzéseim nagyon vegyesek voltak.  Néha azt gondoltam, igen, ilyet én is tudok produkálni, máskor meg azt, nem, ez nem nekem való, a blogírás a fiatalabb generáció időtöltése.  Aztán ott volt a nyelv kérdése.  Milyen nyelven írjam a blogomat, angolul vagy magyarul?  Az angol nem az anyanyelvem, s a személyes levelezésen, nyelvkurzusok és online egyetemi kurzusok írásbeli feladatain túl, s később a munkával kapcsolatos levelezésen túl nem igazán írtam sokat angolul.  Főleg nem tanultam angolul írni középiskolában, egyetemen, s nem gyakoroltam eleget az írást azután sem, hogy már beszélni úgy ahogy tudtam angolul.  Ha azonban angolul írnám a blogot, az remek gyakorlat lenne…  Ami meg a magyart illeti, nos, mindig nagyon szerettem magát a nyelvet, a nyelvtant, az irodalmat és az írást is.  Még azon is gondolkodtam, hogy magyar szakra jelentkezem az egyetemen.  Középiskolás koromban néhány rövidebb írásom az Új Szó című napilapban is megjelent (az akkori Csehszlovákiában), sőt néha még arról is álmodtam, hogy írással foglalkozom (például regényt írok).  Miután azonban kiköltöztem az Amerikai Egyesült Államokba, s az angol lett a kommunikáció nyelve, a magyarul való írás a perifériára szorult.  Voltak és vannak személyes levelezések magyarul, néhány tanítással kapcsolatos konferencia anyag és egy oktatási lapban megjelent cikk, de ezenkívül semmi más komolyabb.  Ha azonban magyarul írnám a blogot, az remek gyakorlat lenne…

Miután elkezdtem írni ezt a blogot, először angolul, aztán mindkét nyelven, ennek fenntartása óriási feladatnak tűnt.  Főállásban tanítok.  Szeretek olvasni.  Szeretem a természetet.  Szeretek kirándulni.  Szeretek kertészkedni.  Családom van és vannak barátaim.  A fiam erre azt szokta mondani, hogy ne nagyon izgassam magam a bloggolás miatt, ne izgassam magam a részletek miatt sem, csak írjak sokat.  Rendszeresen.  Igen, tudom, nagyon fontos, hogy naponta megtegyük, amire elköteleztük magunkat, de a rendszeresség eddig valahogy elmaradt.

Jessica Fechtor intelligens és meleg hangú könyvét olvasom éppen, melynek címe Stir: My Broken Brain and the Meals That Brought Me Home (Keverj: Sérült agyam és az ételek, amik hazahoztak).  Jessica arról ír benne, miként épült fel az agysérüléséből.  A könyv olvasása kapcsán jutottam el népszerű Sweet Amandine nevű blogjához, s itt találtam rá arra a kihívásra, amiben 2012 novemberében ő is részt vett.  A kihívás a „nemzeti bloggolási hónap” – National Blog Posting Month – amit először 2006-ban szerveztek meg.  Egy fegyelmet kívánó, egész hónapon át tartó írásgyakorlatról van szó.  Elhatároztam, hogy idén én is felvállalom ezt a kihívást (annak ellenére, hogy igencsak elfoglalt vagyok a napi munkámban).  Novemberben minden nap felteszek egy bejegyzést a blogomra.  Minden nap alkotok majd valami újat, s mivel a kihívás nem szablya meg a bejegyzések hosszát, készülj fel arra, hogy ezek néha hosszabbak, néha rövidebbek lesznek.  Talán olyan új formákkal is fogok kísérletezni, amiket eddig még nem próbáltam.  Én általában lassan írok, de ígérem, ennek ellenére minden nap lesz valami új a blogomon.  Ha esetleg van ötleted, javaslatod a bejegyzésekkel kapcsolatban, kérlek jelezd – írj kommentet a blogon, küldj üzenetet vagy írj emailt.  Kívánj nekem szerencsét.

4 Comments

  1. Marta! I am so excited for your NaBloPoMo challenge acceptance!! I have been so impressed with all the work you have done on your blog so far and can’t wait to see what’s to come this month. I believe you can do it!

  2. Good luck Márta! I know you will be able to do whatever you put your mind to. I always said I didn’t have time to study for this test I have been meaning to take, but I finally made time. Now there’s time and the test is done. 🙂

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.